Testünk működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy oxigénellátásunk állandó legyen, melyet a légzés és a keringés együttes működése hivatott fenntartani. Ennek során az oxigén a szabad légutakon keresztül a tüdőkbe jut, majd onnan a szív által keringetett vér szállítja tovább minden egyes sejthez.
A keringésmegállások döntő hányadát hirtelen szívhalál okozza, míg a légzés zavara (pl. fulladás) csupán az esetek kis százalékáért felel. A hirtelen szívhalál Magyarországon vezető halálok. Kórházon kívül az esetek 65-85 %-ban ritmuszavar, ún. kamrafibrilláció áll a hátterében. A kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a szívnek a mechanikai működését – a normális összehúzódását - teszi lehetetlenné. Habár legtöbbször szívbetegeket érint, tudni kell, hogy hirtelen szívhalál bárhol, bárkinél – akár figyelmeztető jel nélkül is – bekövetkezhet.
A keringésmegállás előrehaladtával egyre súlyosabbá váló oxigénhiányt szerveink közül agyunk viseli a legrosszabbul: 4-5 perc után már maradandó károsodások indulnak el. Ezért a túlélés egyetlen esélye az azonnal megkezdett újraélesztés.
Az újraélesztés több láncszemből álló folyamat: (1) korai észlelés és segélykérés, (2) korai alapszintű újraélesztés, (3) korai defibrillálás, (4) korai magasszintű kezelés. A lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme, azaz a beteg túlélése szempontjából mindegyik lépés ugyanolyan fontos.

Újraélesztés AED-vel

Szaksegítség a legritkább esetben áll azonnal rendelkezésre, ezért az alapszintű újraélesztés az utca emberének a feladata. Nevével ellentétben célja nem a beteg tényleges újraélesztése, hanem hogy időt nyerjen a beteg számára. A keringést szívmasszázzsal (mellkasi kompresszió), a légzést befúvásos lélegeztetéssel tudjuk átmenetileg pótolni, és ezzel esélyt adunk a betegnek, hogy károsodás nélkül vészelje át a mentő megérkeztéig eltelő időt.
Mint korábban már említettük, a kórházon kívül fellépő keringésmegállások döntő hányadát kamrafibrilláció okozza. A kamrafibrilláció egyetlen hatásos kezelése a defibrillálás, mely során áramot vezetnek keresztül a szíven. Ezzel az ütéssel (sokkolás) kioltják a szívizom kaotikus elektromos aktivitását, és az így létrehozott elektromos csend esélyt ad a szív saját, normális ingerképzésének beindulásához.
Sajnos a defibrillációra rendelkezésre álló idő korlátozott. Minden egyes defibrilláció nélkül eltelt perccel csökken a beteg túlélési esélye. Újraélesztés mellett percenként 3-4%-kal, újraélesztés nélkül percenként 7-10%-kal. Ezért a túlélési lánc harmadik láncszeme a korai defibrillálás. A defibrillátorral rendelkező mentő – minden igyekezet ellenére – sokszor későn érkezik, ahhoz, hogy megmentse a beteget.
Utóbbi évtizedek technikai vívmánya az automata külső defibrillátor (Automated External Defibrillator, AED) mely segítségével a defibrillálást már a laikus elsősegélynyújtó is képes elvégezni - jóval a mentő megérkezése előtt. A készülék a beteg mellkasára helyezett elektródapáron keresztül elemzi a beteg szívritmusát, felismeri a kamrafibrillációt, és a segélynyújtó a sokk gomb megnyomásával ugyanazon az elektródapáron keresztül leadja a sokkot. A beépített biztonsági rendszer kizárja a véletlen vagy indokolatlan sokk leadását. Egyszerűségének, kompaktságának, magyar nyelvű utasításainak köszönhetően kezelését bárki elsajátíthatja egy 4-5 órás tanfolyamon. A készülék karbantartást nem igényel.
Az automata defibrillátorok elhelyezése olyan helyeken indokolt, ahol egyéni és külső tényezők is fokozzák a hirtelen szívhalál előfordulásának esélyét (pl. nagy napi emberforgalom, megfelelő szaksegítség kiérkezése meghaladja az 5 percet stb.). Többek között ilyen helyek a pályaudvarok, repterek, bevásárlóközpontok, közintézmények, sportlétestmények is, ahol az állandóan szolgálatot teljesítő laikusok (peronőrök, légiutaskísérők, biztonsági őrök stb.) kiképzésével nagymértékben javítható túlélés esélye. Habár még korlátozottan, de hazánkban is egyre több helyen megtalálhatók ezek a készülékek és a kiképzett segélynyújtók.
Mint a fenti összefoglalóból kiderül, a keringésmegállásba jutott beteg sorsa nem csak azon múlik, hogy milyen hamar ér ki hozzá a mentő, hanem azon is, hogy az észlelő laikus végez-e újraélesztést. Ma Magyarországon laikus újraélesztés lényegében nem létezik. Ennek megfelelően a jelenlegi hazai statisztika rendkívül rossz képet mutat: 100 kórházon kívüli keringésmegállásból mindössze 2-3 embert sikerül megmenteni. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy még a legtökéletesebb túlélési lánc sem képes mindenkit újraéleszteni – vannak szivek, amelyek túl betegek ahhoz, hogy megmenthetők legyenek. Ennek ellenére a korai észlelés és segélykérés, a korán megkezdett mellkasi kompresszió és lélegeztetés, a korán elvégzett defibrillálás, és a korán megindított magas szintű kezelés – azaz a jól szervezett túlélési lánc a kulcs ahhoz, hogy javítsuk a hazai túlélési mutatókat. Ebben pedig mindannyiunknak fontos szerepe van.

Dr. Erőss Attila
Az Európai Újraélesztési Társaság oktatója